Szeretem a sajtokat, szerintem mindig is szerettem. Családomban viszonylag gyakran fogyasztunk különböző fajtákat, amiket többnyire jól ismert szupermarketben vásárolunk. Emlékszem viszont, hogy többször vettünk házi juhsajtot alföldi ismerőseinktől, akik hobbiként foglalkoznak sajtkészítéssel. Gyerekként mindig érdekességnek számított, nagyon szerettük a fűszeres sajtkülönlegességeket.

Igazán nyáron nyert új értelmet számomra a sajt fogalma. Barátommal egy már hagyományosnak tekinthető baráti összejövetelen vettünk részt a Mezőszilason, ahol barátaink – tudva, hogy nagy örömmel hódolunk a kulináris élvezeteknek  - elkísértek minket egy falubeli nénihez, aki az unokái tehéntej-érzékenysége miatt elkezdett kecskéket tartani és megtanult sajtot készíteni. Barátaink gyakorta vesznek kecskesajtot a nénitől, aki széles választékban készíti a legkülönbözőbb sajtokat: borsos, fokhagymás, lilahagymás, füstölt, zöldfűszeres, paprikás és ezek különböző kombinációiban készülnek a sajtok, melyekre olyan nagy igény mutatkozik a faluban és a környéken, hogy a néni esetenként nem tud adni mindenkinek.

Nagy örömünkre szolgált, hogy volt alkalmunk bepillantani a sajtkészítésbe is, láttuk, ahogy forrt a tej, elmesélte nekünk, hogy milyen hőmérsékleten milyen feladat van a sajttal. Annyira igazi és őszinte volt, hogy elhatároztuk, megpróbálunk minél gyakrabban IGAZI sajtot fogyasztani.

Ezért választottam a K É Z M Ű V E S   S A J T témát 

Remélem, most már ti is kíváncsiak vagytok, hogy készül a kézműves sajt. 

Alapvetően a legfontosabb jellemzője, hogy nem ipari mennyiségben, ipari technológiával, gépesítve készül, hanem kisebb mennyiségben, részben vagy teljesen kézi megmunkálással.

Röviden leírom a lépéseket: 

1. lépés: Az alvasztás
A friss tejet felmelegítik 38-40°C-ra, fölözik és beállítják a zsírtartalmát. Felmelegítik 70°C-ra 15 másodpercig, ezáltal történik a pasztőrözés, majd hozzáöntik és elkeverik benne az oltót és a sajtkultúrákat. Ezt követően 30°C-on alvasztják a tejet 30-40 perc alatt.

2.lépés: Az alvadék felaprítása
A kocsonyaszerű anyagot felaprítják a tetszőleges méretre. Ezt követően 38-40°C-os utómelegítsére kerül sor 15 perc erejéig.

3. lépés: Sajtformázás
A kívánt formára alakítják a sajtot, választott formájú edények, kendők segítségével. Ekkor adja le a savót is a „sajtanyag”. 

4. lépés: Sajtpréselés
A préselés által, hogy tömör, szilárd sajt alakuljon ki, és a maradék savó is kicsöpögjön.

5. lépés: Sózás, sófürdő
Ezzel érhető el a sajt íze és tartóssága.

6. lépés: Érlelés

Forrás:  http://hazisajtkeszites.hu/sajtkeszites

Budapesten leginkább piacokon jutunk hozzá házi, kézműves sajtokhoz. Mivel nagyon megszerettem a kecskesajtot, ezért a kézműves kóstolás alkalmával is kecskesajtra esett a választás. Barátommal kedvenc piacunkon, a MOM Biopiacon jártunk. Imádjuk a hangulatát! A sok biostand szombat reggel… girbegurba igazi gyümölcsök, zöldségek, péksütemény illat, fonott kosarak… Na de térjünk is rá a lényegre: a sajt!

Egy tiszajenői bácsitól vettünk sajtot, aki családjával – két lányával és feleségével – tart kecskéket és foglalkozik sajtkészítéssel. Amikor nála jártunk, ő is megosztotta velünk a sajtkészítési fortélyokat. Sajnos nem érkeztünk időben, így már nem volt nagy választék. Miközben válogattunk, láthattunk képeket a családjáról és az állataikról. Rövid gondolkozás után a snidlinges kecskesajtra esett a választásunk. A gondosan becsomagolt sajt nagyon gusztusos volt, a bácsi javasolta, hogy kibontás után tekerjük be papírtörlőbe, hogy felszívja egy kicsit a nedvességet.

Hazaérve egyből megkóstoltuk. A korábbi tapasztalatinkhoz képest „kecskébb” illata volt, ami csak tovább erősített minket abban, hogy milyen jó dolog termelőktől vásárolni. Íze kellemes, hagymás, állaga friss és lágy volt. Friss bagettet ettünk hozzá, szerintem isteni volt! Pár nap alatt elfogyott az egész korong, de azidő alatt is éreztük – ahogy a korábbi posztban is olvashattátok – száradt, szikkadt a sajt a napok alatt, kicsit keményebbé vált.

Nagyon örülök, hogy Józsi bácsitól vásároltunk sajtot. Jó érzés, hogy termelők szívvel-lélekkel elkészített finomságait fogyaszthatjuk, melyeket gondossággal és szakértelemmel készít. Nincs két egyforma termék, ugyanakkor mindegyiknek megvan a saját különlegessége, sőt akár saját története is. 

Dóri

Ugye, hogy mindenki ismeri sajtokat? Pizzára reszeljük, szendvicsbe szeljük, spagettire szórjuk… 

Szinte minden étkezéskor előkerül, de tudjuk, honnan származik?
Gondolkoztunk rajta egyszer is, hogy hogyan készül?
Mi a különbség a különböző sajtok között? Mitől ilyen penészes némelyik? 

Lehet, hogy mégse ismerjük olyan jól a sajtokat? Sebaj, majd most 

Pontos információ nem áll rendelkezésre arról, hogy ki és mikor készített először sajtot, de sok ezer évvel ezelőtt történhetett, valamikor a tejet adó állatok háziasítása környékén
A legenda szerint az 5. században jelent meg Európában is, ahol az éghajlati és állattartási különbözőségeknek köszönhetően alakult ki a sajtok széles választéka.  A középkor folyamán a szerzetesek fontos szerephez jutottak a sajtkészítés fejlesztésében, a kínálat gazdagításában. Ma a sajtok számtalan fajtáját ismerjük, és rendkívül sok formában fogyasztjuk. Külön szeretem a sajtokban, hogy sok országnak megvan a saját sajtkülönlegessége! Tudtátok például, hogy a füstölt sajt alapvetően magyar sajátosság, míg az ömlesztett sajtok hazája Svájc? A sajtfajták részletes jellemzésekor erről többet is olvashattok

De nézzük, mit nevezünk sajtnak!

„A sajt elnevezés gyűjtőfogalom, amely olyan élelmiszert jelöl, amelyet tejből fermentálással, alvasztással, a savó elválasztásával, hosszabb-rövidebb érleléssel készítenek a legkülönbözőbb alak és íz változatokban. A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a fő sajtcsoportok a következők: oltós alvasztású sajtok, savas alvasztású sajtok, vegyes alvasztású sajtok, sajtkészítmények.” (Forrás: http://www.em.sapientia.siculorum.ro/pdf/oktatasi%20segedanyagok/04%20Tejipari%20technologia%
20jegyzet/08%20Sajt%20Turo%20Omlesztett%20Sajt.pdf )

A fenti tipizálás a készítés módjára utal, könnyebben csoportosíthatóak a sajtok víz- és zsírtartalmuk alapján: minél magasabb a sajt víztartalma, annál puhább sajtról beszélhetünk, míg a zsírtartalmat tekintve elmondható, hogy minél magasabb zsírtartalom a szárazanyaghoz viszonyítva, annál rugalmasabb, lágyabb sajt.

 Az Élelmezési Világszervezet besorolása szerint, ha a „zsír nélküli tejmassza” víztartalma

 <  51% extrakemény  *  49-56% kemény  *  54-63% vágható  *  61-69% félpuha  * 67% < lágy sajt

< 10% sovány * 10-25% zsírszegény * 25-45% félzsíros * 45-60% zsíros * 60% < zsírdús

Lássunk egy kis összefoglaló az ismertebb sajtokról: 

KEMÉNY SAJTOK
cheddar: zsíros, enyhén savanykás - meleg ételekbe, szendvicsre egyaránt jó, különösen hasznos a fondübe;
ementáli (magyar változatban: Pannónia): lyukacsos, enyhén édeskés-diós ízű - tésztába, szendvicsekre, mártásokba egyaránt jó;
gruyére: az ementálihoz hasonló, lyukacsos, zsíros, aromás, - mártásokhoz, fondükhöz, tésztára, rizsekhez, levesbe, meleg ételekbe, vagy nyersen ugyancsak használható;
kaskaval: eredetileg juhtejből készült (de már gyakran tehéntejet is adnak hozzá) - különösen szendvicsekhez, salátákhoz való;
parmezán: nagyon aromás, kissé csípős, inkább csak reszelhető - levesekbe, tésztákhoz, salátákhoz és általában fűszerezésre kiváló; A kemény sajtok királya, az olaszországi Párma városának környékéről származik.
provolone: szálas szerkezetű, zsíros - ha fiatal, hideg ételekbe, ha érett inkább reszelnivalóként használják;
sbrinz: zsíros, fűszeres, a paremezánhoz hasonlítható, fiatalon gyalulják, később csak reszelhető, jól olvad - a legkülönfélébb ételek fűszerezésére alkalmas.

FÉLKEMÉNY, FÉLPUHA, VÁGHATÓ SAJTOK
edámi: enyhén sós és savanykás - különösen szendvicsekre való, de tésztákba és kirántásra is használható; A hollandiai Edam kikötőváros nevét viseli.
gouda: enyhén sós és savanykás - meleg és hideg ételekhez egyaránt használják; Hollandiából származik.
illmici: enyhén savanykás - főleg szendvicsekhez használják; köményes: sovány, markánsan fűszeres - elsősorban hidegkonyhához való;
pecorino: A kezdetben kizárólag juhtejből készült sajtot ma már kecske- és tehéntejből is készítik, igazi olasz sajtkülönlegesség. Létezik friss, enyhe ízű és érett, erős, majdnem csípős ízű változata is. Négy eredetvédett fajtája van, a római (Pecorino Romano) a szicíliai (Pecorino Siciliano), a szardíniai (Pecorino Sardo) és a toszkán (Pecorino Toscano).
provolore: Zsíros vágható olasz sajt a provolone, amely fiatal korában lágy és tejszínes. Az érés során egyre erőteljesebb az íze. A provolone sajt a Vezúv környékéről eredeztethető, de ma már Olaszországon kívül más országokban is gyártják.
óvári: félzsíros, enyhén sós, savanykás - hideg ételekhez és tésztákba, valamint kirántva egyaránt jó;
parenyica: eredetileg juhtejből készült, szálas szerkezetű, enyhén füstölt - szendvicsekhez, hideg ételekhez illik;
rokfort-félék (roquefort, márvány, gorgonzola, stilton, blue): kék vagy zöldes penészerezetes, kissé csípős, enyhén sós, jellegzetesen markáns ízű - salátákhoz, mártáshoz, illetve vajjal szendvicskrémmé keverve a legnépszerűbb;
trappista: savanykás, enyhén sós - hideg és meleg ételekhez, illetve kirántásra, sütésre is alkalmas;
vajsajt (butterkäse): enyhén savanykás - hideg és meleg ételekben egyaránt lehet helye. Eredetileg francia szerzetesek állították elő.

LÁGY SAJTOK
camembert (és a brie): penésszel borított, íze és állaga az érettségétől függ, frissen enyhe és rugalmas, éretten erősen aromás és szinte folyós - szendvicsekre, mártásokba és rántva is kitűnő; Eredetileg Normandiából származik.
feta: kecske-, illetve juhtejből, vagy ezek keverékéből készült, sós, savanykás (sós lében tárolandó) - salátákhoz kitűnő;
kvargli: (pogácsasajt) mérsékelten zsíros, sós, az érettségétől függő markáns aromával - hidegkonyhai csemege, de új vendégeknek nem való;
pálpusztai: sós, érettségétől függő erős aromával - szendvicsekhez kiváló (de csak régi barátainknak kínáljuk)

FRISS SAJTOK
mascarpone: olasz eredetű tejszínből készült, édes, zsíros - főleg a desszertek közt kaphat szerepet;
mozzarella: eredetileg bivalytejből (ma már gyakrabban tehéntejből) készült, szálas szerkezetű, friss, édeskés, zsíros (savóban tárolandó) - pizzákhoz, zöldségekhez, salátákhoz, s általában olvasztásra használatos;
savósajtok (ricotta, zieger, orda): a sajtgyártás során keletkezett melléktermékből, a savóból kicsapatott fehérjéből készülnek, - hasonlóan használhatók, mint a különféle túrók;

Biztos többetekben felmerül a kérdés, hogy mitől penészes egyik-másik sajt. Fehér-, vörös- és kékpenészes sajtokat is találunk a boltok polcain.  A fehér, mint amilyen a Camambert sajtokat is borítja például penicillium camemberti beoltásával kerül a sajtra, míg a vörös egy vegyes összetételű keverék, amely tejpenészből, különböző élesztőfajtákból, penésztörzsekből áll. A kékpenészes sajtok belseje kékes-zöldes erezetű, ide felszúrás útján adják a sajthoz penészgombákat. A kéksajtoknál is megfigyelhető a különböző nemzetek saját fajtája, így többek közt a magyar Márvány sajt, az angol Stilton, a francia Roquefort vagy az olasz Gorgonzola.

Most, hogy megismertük a sajtfajtákat, biztos ti kóstolnátok/főznétek valami fiiinom sajtos ebédet vagy vacsorát  Holnap hozok több receptet, hogy mindenki megtalálhassa a kedvencét. Kísérletezzetek bátran!

Dóri

Felhasznált források:

• http://www.em.sapientia.siculorum.ro/pdf/oktatasi%20segedanyagok/04%20Tejipari%
  20technologia%20jegyzet/08%20Sajt%20Turo%20Omlesztett%20Sajt.pdf
• http://vitaminbank.hu/sajt.php 
• https://pannontej.hu/sajttipusok 
• http://tej.blog.hu/2014/08/20/a_peneszes_sajtok_izgalma

A Facebook oldalunkon egy páran már ügyesen kitaláltátok, hogy a Kajahuban jártunk hamburgert kóstolni, és ahogy ígértük, erről részletesen be is számolunk nektek.

Dóri barátnőmmel (aki itt a blogon a sajtokról ír) és a barátainkkal látogattuk meg ezt a helyet. Mindannyian most voltunk először a Kajahu-ban, és azt kell mondjam, hogy ez egy igazán különleges hely, ami semmi máshoz nem hasonlítható Budapesten. :) Nem elég, hogy egy kiváló étterem és egyben (számomra meglepő módon) piactér is, mindamellett küldetésének tekinti, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, amiről a közösségi étkezés mottóján (#FoodTogether) túl az asztalokba épített képernyőkön futó chat, a kibérelhető 12 fős főzősziget, és az időnként szervezett kvízest is árulkodik.

Amikor beléptünk az étterembe, egy modern és designos helyen találtuk magunkat, ahol a fa bútorok dominálnak, egy kicsit country feelingem is lett tőle. Az asztalokon egyből megláttuk a beépített képernyőket, ami szerintem a Kajahu legegyedibb húzása, hiszen digitalizálta az étterem-élményt, és minden vendég előtt van egy jókora képernyő amit az asztal alatti touchpad-del kezelhet. (Az érintőképernyős megoldást valószínűleg elvetették amikor az első tesztalany egy kis ráfröccsentett limonádéval rövidre zárta az egészet).

Ezen a képernyőn pedig számtalan dolgot lehet csinálni, mindenekelőtt végig nézegetni a menüt és rendelni. Örülök, hogy végre egy étterem megvalósította ezt, mert már számtalanszor eszembe jutott más helyeken, hogy mennyire elavult, amikor a pincér papírra írja fel a rendelést a 21. században, majd odamegy a szakácshoz és leadja a rendelést, számos hiba lehetőséggel együtt. Mennyivel egyszerűbb online közvetíteni a rendelést, akár egy tablet segítségével. De a Kajahu egészen új szintre emelte ezt, így bármikor egyszerűen rendelhettünk az asztalunktól új üdítőt, vagy kezdeményezhettük a fizetést anélkül, hogy a pincérekre kellett volna vadásznunk. Illetve egy gombnyomással hívhattuk is volna a pincért, ha személyes segítségre lett volna szükségünk.

Emellett, ahogy már említettem, lehet az összes vendéggel egyszerre, vagy egyet-egyet kiválasztva chatelni (akár megkérdezni, hogy amit evett, az finom volt-e, ha esetleg pont kiszúrtuk, hogy vitték felé az ínycsiklandó ételt), de ami nekem a legjobban tetszett: lehet "piacolni". Nem nagyon jutok el általában piacra (a barátom nem egy nagy koránkelő, egyedül meg rászánni magam a hideg reggeleken nem sok kedvem van :D), ezért igazán tetszett, ahogy egy helyben ülve a virtuális piactéren válogathattam a friss zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, illetve helyben sütött pékáruk között ;) Vettünk paradicsomot és frissen sült baguettet is, egyszerűen isteni volt :)

Na de térjünk rá a legfontosabbra, a hamburgerre. Úgy ügyeskedtem, hogy minden hamburgert megkóstolhassak, szóval a barátom a „signature” szürkemarha burgert választotta, én pedig a szürkemarha burger kanapét, vagyis a négy különböző minihambiból álló fogást :)) Azt kell mondjam, hogy a szürkemarha burger megugrotta az egyébként igen magas lécet. (Viszonylag sűrűn járunk hamburgerezni... :D) A felépítése nagyon letisztult, középen a hús (közepesen átsütve, ahogy kell), alatta egy ropogós salátalevél, rajta néhány szelet paradicsom, hagymalekvár (hmmmm), és egy-két szelet csemegeubi, mindez pedig egy közepesen édes buciban aminek a belső felét előírás szerűen szépen megpirították :) Nem hangzik rosszul, ugye? ;) (Ha felmerülne a kérdés, hogy honnan tudom, milyen is volt ez a hamburger, amikor nem is én kóstoltam, hát akkor be kell valljam, megettem a barátom hamburgerének felét, mert hát egy falat, nem falat, nemhogy kóstolás! :D De cserébe én is feleztem vele a kis mini burgereimet :) )

A minihamburgerek hasonlóan egyszerűek és nagyszerűek voltak, volt köztük sima burger, bacon & jalapeno burger, grill burger és sajtburger. A nagy (vagyis normál) hamburgerhez képest ezek császárzsömléhez hasonló buciban voltak (barátom szerint helyben sütik ezeket is a baguette-hez hasonlóan). Ez is nagyon finom volt, de a pirított zsömléjű nagy bucihoz azért nem ért fel az íze, legalábbis szerintem :) Mind isteniek voltak, a grill burger ízlett a leginkább, nem is tudom megfogalmazni, mi fogott meg benne, de az az ízharmónia... (Hú, kezdek éhes lenni így vacsora időben :D)

A csípős dolgokat egyáltalán nem bírom, ezért a barátomra hagytam a jalapenos hambi kostolását. Nagyon bejött neki, azt mondta, hogy remekül eltalálták az arányokat az erősség és az ízek között. Dóri is kóstolt, ami azért is különleges, mert ez volt élete első hamburgere! :) Szóval gyorsan meginterjúvoltam, hogy hogy ízlett neki. Így jellemezte: „Nem vagyok nagy hamburgeres, de Timi ajánlása alapján, aki a neten olvasott erről a helyről, úgy éreztem, hogy muuuszáj eljönnöm! :) Cheddar sajtos szürkemarha burgerrel kezdtem a hambievő korszakomat, es azt kell mondjam, a Kajahu tökéletes hely az első hamburgerhez ;) Isteni finom volt."

Végül pedig amit nem lehet kihagyni, ha már hamburgert kóstol az ember, az a sült krumpli. Ha esetleg nektek is a sültkrumpli a gyenge pontotok, akkor jó hírrel szolgálhatunk: a Kajahu fűszeres steak krumplija felér bármilyen eddig kóstolt steak krumplihoz mind ízben, mind ropogósságban, nagyon passzolt a hamburgerekhez. ;)

Gondolkoztam azon, hogy esetleg kellene valami negatívumot is mondanom, de nem tudok, én teljes mértékben elégedett voltam a Kajahu-val :) Viszont a barátom azt említette, hogy a sörkínálatot mindenképpen lehetne fejleszteni, mert úgy érezte, hogy sok más helyhez hasonlóan itt is a design, koncepció, étlap, borlap, piac, chatprogram, stb. mellett egyszerűen elfeledkeztek a sörökről, és ugyan legalább van Pilsner Urquell, de szerinte ehhez a helyhez valamilyen kézműves, különleges sör (is) illett volna. (Ha esetleg a kézműves sörök rajongói vagytok és többet szeretnétek megtudni ezekről, akkor olvassátok vissza ezzel kapcsolatos korábbi blog postjainkat, hamarosan újak is lesznek...;) )

Mindent összevetve imádtam a helyet, nem győztem ámulni a technológián és a különlegesen finom ételeken, szóval ha esetleg még nem jártatotok ott, akkor mindenképpen látogassátok meg az éttermet és osszátok meg velünk a tapasztalataitokat ;) #FoodTogether

Még több infó a Kajahu-ról: http://kajahu.com/

És ha már indulnátok is oda, akkor a cím 1052 Budapest, Petőfi S. utca 11. ;)

Timi

Sokat hallunk manapság a kézműves hamburgerekről, ami már első hallásra is csábítóan finomnak hangzik. Biztos elgondolkoztatok már ti is azon, hogy vajon mit is jelent ez pontosan: hol a határ a hétköznapi hamburger és a kézműves között? Vajon azokban az éttermekben és bárokban, amik azt állítják magukról, hogy kézműves hamburgert kínálnak, azokban tényleg azt kapunk? Megpróbáltam a neten választ találni a kérdésre, de nem találtam semmi egyértelműt, így a következőkben azt olvashatjátok, ami hosszas eszmefuttatásom eredményeképpen jött létre 

Az első gondolatom az volt, hogy a McDonald’s, Burger King, KFC és egyéb gyorséttermek számítanak mainstreamnek, a többi hamburger pedig kézművesnek, hiszen utóbbiakat szakácsok készítik éttermekben. Hát ez nagyon egyszerűen ment, gondoltam elégedetten.

Viszont aztán eszembe jutott egy balatoni nyári „élményem”: az egyik parti büfében vett hamburgerre gondoltam… A bumszli és nem a legfinomabb bucira, a belehajigált kb. egy szelet paradicsomra és kis „mutatóba” tett salátára, no meg az 50 forint különbséget rejtő lapkasajtra gondolok, és akkor még szóba sem került a ki tudja mennyi marhát látott hús…

Lehet, hogy csillapította az éhségem, de erre semmiképpen sem a kézműves szót használnám. Felmerült hát bennem a nagy kérdés, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy kézművesnek tekintsünk valamit?

Újra elolvastam a kézművesség definícióját (amit egy pár hete már megosztottunk veletek ), és ez alapján próbáltam megtalálni a határokat. A következő kulcsszavakat látva: „egyedi jelleggel bíró termék”, „kézzel végzett”, „emberi erőfeszítésen, tapasztalaton kell alapulnia” még egyáltalán nem különül el a büfés hambi a többitől véleményem szerint, mert kétség kívül emberek állítják elő, valószínűleg a gépesítés soha fel nem merült gondolata mellett, és az is biztosan állítható, hogy ehhez azért szükség van tapasztalatra és erőfeszítésre is.

A definíció kulcstényezője a hamburgerekre értelmezve szerintem a különös gondosság és a szaktudás. Amíg egy étteremben a chef gondosan kiválogatja az alapanyagokat, a megfelelő minőségű húst ledaráltatja (akár egy kis hozzádarált baconnel bolondítja… hmm), az már megadja az alapot a gasztronómiai élményhez. Ezzel szemben sok helyen kaphatunk előre gyártott, fagyasztott húsból készült hamburgereket (szerencsére a trend már jó pár éve nem ez! ).

Kétszemélyes, szinte reprezentatív megkérdezésem alapján is hasonló eredményre jutottam, miszerint maga a hús a meghatározó, minden más csak a körítés. Persze nagyobb élményt nyújthat egy kézzel összeállított, speciális ínycsiklandozó szósz, mint a majonéz és ketchup combó, de azért valljuk be, azokkal is lehet isteni hamburgereket készíteni. Viszont ha rágós, fura „elemeket” tartalmazó, totál lapos, a közepén hideg „húst” kapunk, akkor hiába bármilyen csoda hozzávaló, nem lesz meg a „burgazmus” (Himym után szabadon).

Ti mit gondoltok, egyet értetek velem, vagy egész mást gondoltok erről? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, ne habozzatok megosztani

Ahogy ígértem nektek a korábbiakban, meglátogatok párat Budapest legjobb ’csokoládézói’ közül. Elsőként a Szamosra esett a választásom! Hogy miért? Hát lássuk csak…

Szamos Mátyás egy szegény szerb fiúcska volt, aki cukrásztanuló éveiben sok helyen gyakornokoskodott, többek között Auguszt E.József Krisztina körúti üzletében. Itt készítette el először a híres marcipánrózsát, ami a védjegyévé vált. A család gyarapodott és családi vállalkozásként megszületett a Szamos, amely 1987-ben nyitotta meg első üzletét a belvárosban.

Szerintem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nagy múlttal és tradíciókkal rendelkező Szamost minden magyar ember ismeri. A tegnapi napon tett látogatásom után teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a szamos süteményeknek, fagylaltoknak és csokoládéknak mindannyiunk életének ’édes’ részévé kell válnia!

A Szamos Vörösmarty téren található üzletét kerestem fel, a Szamos Gourmet házat.
Már a bejárathoz érve áthatott az érzés, hogy most bizony felejthetetlen élményben lesz részem. A monumentális terek, a márvány padlózat és a bútorzat mind a tradíció és az elegancia egyvelegét alkotják. A helyszín varázsa után lenyűgözött a széles választék és a desszertek kifogástalan külleme. A tökéletességre törekvés, azt hiszem, a dolgozók egyik legmeghatározóbb elve. 
Többféle csokoládét megkóstoltam, próbáltam minél szélesebb ízlésvilágot lefedni. Kóstoltam tiramisukrémmel töltött csokoládészivet, narancs ízesítésű csokoládét, kávékrémmel töltött trüffelgolyót, mogyorókrémmel töltött desszertet illetve alma ízű masszával töltött csokoládét is. Kerestem valami kifogásolnivalót, de azt kell mondanom, hogy nem találtam. Mind egytől-egyig mennyei volt!

Csak ajánlani tudom nektek a Szamos Gourmet Házat!

Kövessetek minket továbbra is, és még többet megtudhattok a kézműves ’csodák’ világáról!

’Édes’ estét kívánok mindenkinek :)

A sörök után édesebb vizekre evezve...

Ha egyetértesz a címben található kijelentéssel, akkor blogunk a héten kedvezni fog Neked!

Kövess minket és tudj meg többet kedvenc édességedről! :)

Eredet

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a csokoládé alapanyaga a kakaóbab, azonban menjünk vissza egy kicsit a történelembe, és nézzük meg, honnan is indult el a térhódítása ennek a mennyei édességnek!

A kakaóbab a forró égövben található területeken, az egyenlítő mentén terem. Tudományos neve Theobroma cacao, azaz az istenek eledele. Már Kolombus Kristóf is kóstolta a kakaóbabból készült italt Guanja szigetén, de a kakaó valódi felfedezőjének Hernán Cortés, spanyol hadvezért tekintik. Cortés a 16. század elején Mexikóban járt, ahol megkínálták az italból, és ennek következtében felismerte a kakaó azon élettani hatásait, amelyek hasznosnak bizonyultak, mint például az éberség, frissesség. Felismerve a termésben rejlő potenciált, a hadvezér kakaóbabot szállított az európai kontinensre, így indulhatott el a kakaó terjedése Európában. Kezdetben italként fogyasztották a csokoládét, később pedig megjelentek az első bonbonok, amelyek az arisztokrácia körében presztizsterméknek számítottak.

A kakaó útja a termőföldtől asztalunkig

A kakaó rögös útja a kakaófa termésének szüretelésével veszi kezdetét, amely május és október hónapban esedékes. Ezt követően a gyümölcsökből kiszedik a gyümölcshúst és a kakaóbabokat, ezeket kb. 6 napig érlelik, majd kiszárítják (optimális esetben természetes úton).  A szárított babok osztályozása és pörkölése nagyon fontos pontja a folyamatnak, ez alapvetően meghatározza a kakaó ízét. A következő lépés a babok összezúzás és a magok kinyerése, amelyeket később apróra őrölnek, így kakaófolyadékot kapnak. A folyadékot ezután lehűtik, és ebből születik meg a kakaómassza. A folyamat innentől végterméktől függően eltérő irányokat vehet, ha csokoládé elkészítése a cél, akkor kakaóvaj segítségével finomítják a masszát tovább.

Ez csak egy kis ízelítő a csokoládék világából. Ha szeretnétek többet megtudni a kézműves csokoládékról és azokról a budapesti helyekről, ahol mennyei bonbonokat és forrócsokoládékat fogyaszthattok, akkor tartsatok velem a továbbiakban is!

’Édes’ hetet kívánok mindenkinek! :)

A komlók fajtájáról ódákat lehetne zengeni, egy diplomadolgozat sem lenne elég az összes megismeréséhez. Eredetileg ez a blogposzt a komlókról szólt volna, de ehelyett inkább azokat a helyeket gyűjtöttem ki Nektek, ahol találkozhattok a kézműves sörökkel. (A komlók fajtáról majd a kóstolás közben lesz szó, amikor kicsit a pultosakat is kifaggatom ;) )

Budapesten számos olyan bár, pub van, ahol már találkozhatunk kézműves sörökkel, de én most csak négy helyet említek Nektek, ahová majd én is betérek egy- két kóstolóra.... :)

Az első számú kiszemeltem a Csakajósör. Ez a bár és bolt a Kertész utcában található. Mottója szerint: "Ez az a hely, ahol csak olyan sörrel találkozhatsz, ami jó. Hogy miért? Mert csak olyat forgalmazunk, ami nekünk is ízlik." A Csakajósör előnye, hogy webshop rendszerben is működik. Ez azt jelenti, hogy online megrendelheted a kiválasztott söröket, melyeket a bárban is átvehetsz, de igény esetén ki is szállítják neked. Nagyon sok fajta sört forgalmaznak, nagyrészt ugyan nemzetközit, de a magyar sörök sem panaszkodhatnak a polcon és a csapon elfoglalt helyeikre.

A következő a Hops Beer Bar. A Wesselényi utca unalmas kocsmái között találhatunk rá a Hops-ra. Nem szűkítették egy ország söreire a kínálatot, így számos nemzetközi sörkülönlegességgel találkozhatunk itt is. Kb. 150 palackos és 8 féle csapolt sört kóstolhatunk meg itt. Azért ez nem semmi, igaz? A hely egy kis kuckóra hasonlít, a designt sem vitték túlzásba, ugyanis bármerre nézünk poháralátétekkel díszített falakt és asztalokat láthatunk. Pár sör a kínálatból: Brewdog, De Molen, Flying Dog, Anchor, Mongozo és még sorolhatnánk...

A harmadik hely nem más, mint a Léhűtő  Kézműves Söröző (Gozsdu udvar). Na ez a hely tényleg ütős sörválasztékkal várja a vendégeit. Hat csapról kínálják a magyar kézműves söröket, amelyeket folyamatosan frissítenek, és további 30 féle sört pedig palackból élvezhetünk. Ezek között találunk magyar kézműves és külföldi minőségi söröket egyaránt. A határainkon túlról a legjobb IPA-kat, stoutokat, weizeneket és dubbeleket kóstolhatjuk itt; a magyarokat üveges formában a Rizmajer, a Békésszentandrási, az Ogre Söre és a Tuck Barát képviseli

És végül, de nem utolsó sorban az Élesztő kocsma. Ezt a helyet a tűzoltó utcában találjátok. Az élesztő tulajdonképpen egy kézműves sörökre épülő zarándokhely, ahol 17 sörcsap áll a pult rendelkezésére. A kínálat nem állandó, folyton változik. Az Élesztő nem csak egy egyszerű kézműves romkocsma. Van még itt Sörfőző Iskola, Home Brew Bár, kávézó, színházterem, biokocsma és juicepub, sonkabár és hostel is, ha lusta lennél (vagy éppen már nem emlékeznél arra, hogy hova kell) hazamenni a végigkóstolt sörkülönlegességek után.

 Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a kézműves sörök "bárjai" iránt!
Ha türelmetlenek vagytok, és nem bírjátok kivárni, hogy melyik helyen mit lehet kóstolni, akkor ne habozzatok, és látogassátok meg  ezeket e helyeket, aztán majd megvitatjuk, hogy kinek, melyik jött be. Mit szóltok? :)

Sörörömökben gazdag hetet!

Athina

A kézműves sörök eredete

A kézműves sörgyártás válasz a sörgyártó nagyvállalatok termékeire (SABMiller, Bra Union). Kézműves, mert úgynevezett manufaktúrákban készül, melyeknek mérete különböző (ilyen értelemben sok belga apátság is kézművesként árusíthatná az általuk készített söröket).

A kézműves nem új jelenség, kisebb főzdék, családi vállalkozások USA-ban és Nyugat- Európában mindig is állítottak elő kis mennyiségben csak rájuk jellemző, elsősorban helyben értékesített söröket. Amerikában ezeket például Micro Brewery-nek nevezik. Sokszor egy-egy vendéglátó ipari egység készíti el saját sörét és kínálja azt értékesítésre.

Az elmúlt évek „sörforradalma” és a kézműves sörök egyre népszerűbbé válása piacot nyitott kisebb, korábban sörfőzéssel nem foglalkozó vállalkozások előtt. Sörforradalomról azóta beszélhetünk, mióta szélesebb körökhöz is eljutottak az eddig számukra ismeretlen stílusú és ízvilágú – esetleg épp különlegességük miatt csak bizonyos rétegek által kedvelt– sörök.

Vannak olyan vállalkozások is, mint például a Brewdog (skót), amely hosszú távú stratégiát valósított meg és pontosan kidolgozott üzleti modellel rendelkezik, így termékeik úgynevezett kézműves színvonalon és a kézműves termékek iránt elkötelezett vásárlók elvárásainak megfelelően fejlesztették. Mára a világ számos részén –saját értékesítési láncon keresztül– kínálják termékeiket. Felvetődik a kérdés, hogy ilyen értelemben a Brewdog kézművesnek számít-e. Ez nézőpont kérdése, de nem szabad elfelejteni, hogy ők saját termékeket gyártanak, kézműves sörfesztiválokon jelennek meg, továbbá saját bároknak kínálják termékeiket.

Mi a helyzet Magyarországon?

Itthon egy- két vidéki sörfőző szakemberrel találkozhatunk, akik saját vállalkozásba kezdtek, mint például a Fóti sörfőzde, a Szent András sörfőzde, vagy a Zirci Apátsági Manufaktúra (amely belga mintára jött létre).

Előfordulnak olyan főzdék is, amelyek sörkedvelők által jöttek létre. Ők autodidakta módon tanulták ki a „szakmát” és befektetőkkel karöltve hozták létre saját főzdéjüket. Ilyen például a Hedon vagy a Kaltenecker Magyarországon. Ezek jellemzően kisüzemi vállalkozások.

Nem elhanyagolhatóak a gerilla, azaz vándor sörfőzők (sörfőzdék) sem, melyek más kisüzemi főzdék infrastruktúráját felhasználva hozzák létre saját termékeiket, mint például a Rothbeer Brewery.

A világon, főleg Európában számos nagyobb, de alapvetően magántulajdonban lévő kézműves sörfőzdékről beszélhetnénk még, de egyelőre elégedjünk meg azzal, amelyeket itthon fogyaszthatunk, elérhető áron.

A következőkben szó lesz majd arról, hogy milyen komlófajtákból készítik jellemzően a kézműves söröket, és természetesen arról is beszélhetünk, hogy hol érdemes őket megkóstolni :) ;)

További sörörömökben gazdag hetet Mindenkinek! :)

Athina

Csak kapkodod a fejed a legújabb desszert trendek után? Szeretnéd tudni, hogy mi a különbség madeleine, tarte tatin, crumble és millefeuille között?

Tarts velem, és a következő néhány hétben megismerheted a legújabb kézműves desszert trendeket, és a legkülönlegesebb fagylalt ízesítéseket! :)

Sziasztok,

Itt a hétvége, és ezzel a bemutatkozásunk sora is lezárult. :) 

Én Eszti vagyok, a csapat 5. tagja, és szintén a BCE Marketing Mesterképzésének hallgatója.

Szeretek utazni, új kultúrákat, embereket és konyhákat megismerni.

Gyerekkorom óta a házias ízek rajongója vagyok. A családom életében fontos szerepet tölt be a sütés-főzés, a gasztronómia szeretetét pedig én is örököltem. Számomra nagyon fontos, hogy tudjam, mi van egy ételben, hogy az ne csak finom, de (amennyire csak lehet) egészséges is legyen, emellett pedig minőségi, hazai alapanyagokból készüljön. Ebből kifolyólag igyekszem minél több mindent magam elkészíteni. :)

Nagyon örülök, hogy a következő hetekben bemutathatom Nektek a budapesti kézműves sütemények és fagyik világát, receptjeik hagyományait. Remélem, hogy ezalatt Titeket is sikerül meggyőznöm arról, hogy egy kis édes "bűnözés" okosan senkinek sem árthat! :)

Izgatottan várom, hogy megoszthassuk Veletek tapasztalatainkat, és bízom benne, hogy szeretni fogjátok a blogot!

Hamarosan startolunk az első beszámolóval.. ;)

Sziasztok, én leszek a sajt-felelős! :) 

Megmutatok nektek néhány olyan budapesti lelőhelyet, ahol finomabbnál finomabb kézműves sajtokat kóstolgathattok és vásárolhattok A „sajtos heteken” lesz szó a sajtfajtákról, a kézműves sajtkészítésről, hozok nektek érdekességeket és iiiisteni sajtos recepteket is!

A többiekhez hasonlóan én is a Corvinus marketing mesterszakán végzem tanulmányaimat. Családomban odafigyelünk az egészségeses életmódra, ennek köszönhetően fontos számomra is, hogy ne csak finomakat egyek, hanem egészségeseket is a megfelelő hozzávalókból. Szerencsére nem csupán feladatomként, sokkal inkább hobbimként is tekintek a sütés-főzésre, ami egyben kiváló csapat-, család- és párkapcsolat építő tevékenység is

A sajtokat mindig is nagyon szerettem, a  k é z m ű v e s termékekre pedig pár éve figyeltem fel.   A kézműves termékek egészséges tulajdonsága mellett vonzó számomra, hogy a mai felgyorsult világunkban a tömegtermelés szükségességéből fakadó gépesített gyártási eljárással készült termékek mellett egyre nagyobb számban, egyre több kategóriában nyílik lehetőségünk (részben) kézzel készített termékek megvásárolására, fogyasztására.

A kézműves sajtokhoz borfesztiválokon kerültem először közelebb, most már mondhatni rendszeresen vásárolunk. Nem tudom, hogy kóstoltatok-e már igazi kézműves házi sajtokat, de szerintem fantasztikusak :)

Csatlakozzatok hozzám, és fedezzük fel, hol kaphatunk igazi, finom sajtokat a közelben!

Dóri