Sokat hallunk manapság a kézműves hamburgerekről, ami már első hallásra is csábítóan finomnak hangzik. Biztos elgondolkoztatok már ti is azon, hogy vajon mit is jelent ez pontosan: hol a határ a hétköznapi hamburger és a kézműves között? Vajon azokban az éttermekben és bárokban, amik azt állítják magukról, hogy kézműves hamburgert kínálnak, azokban tényleg azt kapunk? Megpróbáltam a neten választ találni a kérdésre, de nem találtam semmi egyértelműt, így a következőkben azt olvashatjátok, ami hosszas eszmefuttatásom eredményeképpen jött létre 

Az első gondolatom az volt, hogy a McDonald’s, Burger King, KFC és egyéb gyorséttermek számítanak mainstreamnek, a többi hamburger pedig kézművesnek, hiszen utóbbiakat szakácsok készítik éttermekben. Hát ez nagyon egyszerűen ment, gondoltam elégedetten.

Viszont aztán eszembe jutott egy balatoni nyári „élményem”: az egyik parti büfében vett hamburgerre gondoltam… A bumszli és nem a legfinomabb bucira, a belehajigált kb. egy szelet paradicsomra és kis „mutatóba” tett salátára, no meg az 50 forint különbséget rejtő lapkasajtra gondolok, és akkor még szóba sem került a ki tudja mennyi marhát látott hús…

Lehet, hogy csillapította az éhségem, de erre semmiképpen sem a kézműves szót használnám. Felmerült hát bennem a nagy kérdés, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy kézművesnek tekintsünk valamit?

Újra elolvastam a kézművesség definícióját (amit egy pár hete már megosztottunk veletek ), és ez alapján próbáltam megtalálni a határokat. A következő kulcsszavakat látva: „egyedi jelleggel bíró termék”, „kézzel végzett”, „emberi erőfeszítésen, tapasztalaton kell alapulnia” még egyáltalán nem különül el a büfés hambi a többitől véleményem szerint, mert kétség kívül emberek állítják elő, valószínűleg a gépesítés soha fel nem merült gondolata mellett, és az is biztosan állítható, hogy ehhez azért szükség van tapasztalatra és erőfeszítésre is.

A definíció kulcstényezője a hamburgerekre értelmezve szerintem a különös gondosság és a szaktudás. Amíg egy étteremben a chef gondosan kiválogatja az alapanyagokat, a megfelelő minőségű húst ledaráltatja (akár egy kis hozzádarált baconnel bolondítja… hmm), az már megadja az alapot a gasztronómiai élményhez. Ezzel szemben sok helyen kaphatunk előre gyártott, fagyasztott húsból készült hamburgereket (szerencsére a trend már jó pár éve nem ez! ).

Kétszemélyes, szinte reprezentatív megkérdezésem alapján is hasonló eredményre jutottam, miszerint maga a hús a meghatározó, minden más csak a körítés. Persze nagyobb élményt nyújthat egy kézzel összeállított, speciális ínycsiklandozó szósz, mint a majonéz és ketchup combó, de azért valljuk be, azokkal is lehet isteni hamburgereket készíteni. Viszont ha rágós, fura „elemeket” tartalmazó, totál lapos, a közepén hideg „húst” kapunk, akkor hiába bármilyen csoda hozzávaló, nem lesz meg a „burgazmus” (Himym után szabadon).

Ti mit gondoltok, egyet értetek velem, vagy egész mást gondoltok erről? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, ne habozzatok megosztani